Történelme


Településünk kronológiája

Településünk nagy része már a kőkorban is lakott volt, ennek valószínűleg az itt fellelhető kovakő és obszidián volt az oka, ami akkor jelentős kereskedelmi csereértékkel bírt, mindezt nagyszámú kőkori lelet támasztja alá. Egy késő bronzkori sáncvár (földvár) is volt, a mai Süllyedt Bán-hegy, illetve Szárkő-i földvárként ismert helyen, ahol a mai napig kerülnek elő kerámia töredékek. A kerámiaedények gyártásához helyben volt a lelőhely, mint Fony Agyagos más néven Föld-hegy, vagy Hejce Agyag-verem részei. Etimológiai következtetések szerint, Honfoglaláskor a területet a kabar törzshöz tartozó Bors vezér kapta, nevét ma is őrzik a Bors-kút, Bors-patak elnevezések.

Településünk néveredetével kapcsolatban a legelfogadottabb két álláspont, miszerint a kora Árpád-korban a településen fonó tevékenységet végző emberek éltek, a másik néveredet szerint a fon nem mást jelent, mint fonadékos sűrű erdőt, ez utóbbi valószínűsíthető.  Ma ismert, első írásos emlék a településünkről; 1212-ben a Váradi Ítélőszék egy mérgezési ügy kapcsán vallatási – kihallgatási eljárását írja le. Ebben a leiratban villa Tymar Fony alakban szerepel a településünk neve. Ötven évvel később Tymar Fon néven, 1330-ban pedig Fony névalakban találjuk településünk elnevezését a korai okiratokban. A korai névalakzatból is kikövetkeztethető, hogy a falu egy részét királyi tímárok lakták. A teleülésen sokáig fennmaradt a bőrkikészítés hagyománya. A vizsolyi Biblia bőr fedőlapját is itt készítették 1590-ben. Nagy Lajos király 1371-ben Fonyban (Foonyh) kiadott oklevele megengedi, hogy a gönci Pálos kolostor szerzetesei a Göncön áthaladó patakon (Gönci patak) malmot építsenek. Az eddig fellelt forrásokból arra lehet következtetni, hogy e kisterület központi irányításával a Regéci váruradalom bírt, de a vészmentes időkben a királyi váruradalom hivatala “kihelyeződött” Fony településre. Ennek két oka is lehetett az egyik Fony domborzati viszonyai kedvezőbbek, jobban járhatók, mint a Regéci várhegyé, a másik ok pedig, hogy Fony a Kassára és Krakkóba vezető hadi és kereskedelmi út mentén helyezkedik el, és viszonylag jól védhető volt.

A királyi falurészt 1262-ven V. István a Csák nembeli Zlauch fia; Tamás özvegyének, Ágnesnek adományozta, majd 1294-ben III. András, az egykori országbíró (Zlauch fia Tamás) és Ágnes asszony leányát Katalint, és annak Miklós nevű fiát megerősíti a birtokrészben a más Csáknembeliekkel szemben. A XIV. századtól ennek a Miklósnak (Fonyi) a leszármazottjai birtokolják a település nagy részét, majd később az egészét. A XIV. század elején ez a birtokos család felvette a település nevét, 1326-ban egy birtokszerző kísérlet során támadás éri a települést, nagy károkat okozva ezzel,az uradalomnak és a jobbágyoknak egyaránt. A támadóknak sikerül Fonyi Balázs egyik emberét magukkal hurcolni. Nagy Lajos király 1376 – 1378 között többször is ellátogatott a környékre, a “fonyi és a göncruszkai kolostorok” építése során, amelyet Katalin leánya emlékére alapított.

A fonyi és göncruszkai kolostor elnevezés, minden bizonnyal csak egy kolostort jelöl, még pedig a mai Klastrom-kút közeli pusztult helyen. A kettős megtévesztő jelölés oka lehet, hogy a nevezett hely a mai Göncruszka kültelki része, pár méterre a fonyi határhoz. Bizonyos, hogy akkortájt nehéz volt eldönteni, hogy a kolostor Ruszka, vagy Fony területéhez tartozik-e. De az is lehet, hogy két kolostor építése zajlott egykoron egyszerre. Lehetséges, hogy a fonyiként említett Pálos kolostor nem más, mint a Szentháromság kolostor melynek pontos helye a mai napig ismert és így nem tisztázott, van ki Fonyt, míg más kutatók Regéc települést említik, mint lehetséges helyszínt.

A XV. század elején a Debreő nemzetség birtokoolja a vidéket. A XVI. században I. Ferdinánd és Zápolya (I. János) felváltva birtokolják a falut attól függően, hogy kinek kedvezett a hadi szerencse. I. Rákóczi György birtokszerzése során Fonyi Aszalay István országbírótól szerezte meg a falut. A Rákócziak birtoklása idején e település fejlődésnek indult, a többi környező faluval együtt. Jelentős védelmet nyújtott a a regéci és boldogkői erősség, ahol Rákóczi katonák állomásoztak hosszú évtizedeken keresztül, így a török ez idő tájt nem merészelte háborgatni a vidéket. A Fonyban született (1658) Babotsay Izsák, ki a Rákóczaik gazdasági felügyelője (sáfárja) volt, és egyben a hegyaljai felkelés hiteles krónikása, szolgálataiért Zrinyi Ilonától kapta adományul a fonyi Aszalay-kúriát, mely ma Babotsay kúriaként ismert. II. Rákóczi Ferenc 1698-ban Fonyban adta ki a regéci uradalom első üveghutájának alapítólevelét. A Rákóczi szabadságharc elvesztése után, Trautson osztrák hercegé lett a birtok, a regéci uradalommal egyetemben. A település jobbágyai gyakran megtagadták az uraságnak járó adózást, illetve a kötelező munkát annak földjein. Ezért egy fogda helyiséget kellett építtetni, ahol 15 hajdú látta el a szolgálatot. 1723-tól konszolidálódott a helyzet, ami fejlődést hozott magával. 1728-tól több kocsma is foglalkozik borkiméréssel, megfelelő szabályozás mellett, hol az uradalom borait mérik ki, hol pedig e helyi földművesekét. A szőlőtermesztés és a borászat több évszázados múlttal bírt a településünkön és környékén. A Krakkóba irányuló borexport gazdaggá tette a szőlőbirtokosokat és kereskedőket.

Az itt termelt bort tokajiként értékesíthették mivel akkor tájt a Fonyi, Ruszkai, és Gönci  ültetvényeket a tokaji "borvidék" részének tekintették. Ennek épített emlékei a Fonyi, Hejcei és Gönci pincék. Nagy "törést" jelentett az 1737-es szabályozás, mely során a világon először került kialakításra zárt borvidék. A Tokaji elnevezésű zárt borvidékből kimaradtak Fony, Ruszka és Gönc települések. Persze a vincellérség nem szűnt meg, továbbra is termeltek és kereskedtek, így előfordult néhány "márkahamisítás" is. A szőlőkultúra igazi nagy pusztulását az 1874-től az I.VH.-ig tartó filoxéra járvány okozta. A két háború közt újból feléledt a helyi szőlő kultúra, a Pál-hegyi teraszokon művelték a kisbirtokosok szőleiket, Mára sajnos ez a teraszos kultúra teljesen elvadult,  de még megmenthető!      

Maskovitz Fábián 1735-ben pálinkafőzésbe kezd. 1742-től a dohánytermesztés is része a helyi gazdálkodásnak. A stabil gazdasági – társadalmi helyzet után a XIX. században a Károlyi és Patay nagybirtoki rendszerben a falu megindult az elszegényedés útján.



Jeles, fonyi kötődésű emberek







Forrás:

- ATÖSZ 2001.: Barangolás Abaújban
- www.nemzetijelkepek.hu