Gyökeres szürkefülőke
Kalap: selymesen szálas vagy sima, feketésszürke színű.
Lemezek: hamuszürkék, okkeres foltokkal.
Tönk: szürke, felül fehéren deres, lefelé hosszan szálas, mélyen gyökerezik, belül csöves.
Előfordulás: ősszel terem, hegyvidéki lomberdőkben, de bozótosban és tűlevelű erdőkben is előfordul; egyesével, ritkábban néhányadmagával.
Étkezési érték: nem ehető.
Megjegyzés: az igazi fülőkék nemzetségére a gyökerező szürkefülőke csak fehér spóraporával és kalapjának alakjával hasonlít. A szürkefülőkék között egyetlen ehető faj sincsen, többségük rossz szagú, ízetlen vagy rossz ízű. Szerencsére könnyű felismerni a nemzetséget és figyelni arra, hogy ne keveredjenek az erdei szegfűgomba vagy az ehető fülőkék közé.
Szaruszürke fülőke
Kalap: 2-6 cm széles, szaruszínű, olívszürke, sárgásszürke, higrofán, szárazon erősen kifakul, felülete csupasz, zsírosan fénylő.
Lemezek: fehéresek, a tönköt érintik.
Tönk: halvány szarusárgás, alja fehéren vattás, felfújt, üreges.
Hús: rugalmas, a tönkben porcos.
Előfordulás: augusztustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, többnyire savanyú talajon. Hazánkban gyakori faj.
Étkezési érték: több szerző szerint étkezésre alkalmatlan.
Hasonló fajok: bunkóslábú fülőke.
Megjegyzés: a bunkóslábú és szaruszürke fülőke között több színátmenet létezik, a szürke szín a leggyakoribb.
Gyapjaslábú fülőke
Jellemzés: Kiss termetű, eléggé szívós húsú barna gomba, melynek tönkjen tövén vattaszerűen gyapjas.
Kalap: Domború, majd kúpos, kicsiny, 2-7 cm széles, fiatalon sárgásbarna, hamvas, majd barna, szürkésbarna lesz. Gyakran fonnyadt.
Lemezek: Sűrűn állók, olykor kissé ritkán állók, nem lefutók. Színük kezdetben sárga, barnássárga, később barna. a spórapora azonban fehér.
Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 4-8 cm hosszú, 3-4 cm vastag. Világosbarnás színű, merev, töve feltűnően, vattaszerűen pelyhes, gyapjas, sárgásfehér vagy citromsárga színű.
Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós, világosbarnás. Szag és íz: Kellemetlenül csípős ízű. Szaga nem jellemző.
Termőhely és idő: Erdőben, talajon, az avar között, olykor seregesen, de nem csoportosan terem. Tavasztól késő őszig, főleg esők után igen gyakori. Száraz időben sokszor fonnyadtan található.
Felhasználás: Szívós, rágós és rossz ízű, tehát fogyasztásra alkalmatlan. Mint igen gyakori és gyanús faj, mégis említést érdemel.
Hasonló fajok: A mezei szegfűgombától sűrűbben álló barna lemezei, sötétebb barna színe, gyapjas tönkje és termőhelye jól megkülönbözteti. A sárga rétgomba sem erdőben terem, nem csípős ízű, és a kalapnál sötétebb színűek a lemezei. A mérgező susulykák kalapja inkább kúpos, rostos, behasadozó, húsúk törékeny. Kissé hasonló lehet a kis barna fakókombához is, de gyapjas tönkje mindezektől megkülönbözteti.
Rózsásmicéliumú fülőke
Egyéb elnevezés: halványbarna fülőke
Kalap: 2,5-6,5 cm széles, fiatalon domború, majd ellaposodik; színe halványsárgától okkerbarnáig változó, higrofán; idősen gyengén bordázott lehet. Közepe mindig sötétebb, felülete csupasz.
Lemezek: fehérek vagy halványsárgák, a tönköt 20-30 db. érinti, sűrűn állók, keskenyek, kissé felkanyarodók.
Tönk: 1,5-7 cm magas, 0,2-0,35 cm vastag, alja gumós, halványsárga, a kalap közelében sötétebb. Micéliuma rózsaszín vagy fehéresrózsás.
Hús: a kalapban igen vékony, törékeny, a tönkben szálas, rostos, szaga kellemes gombaillat, íze enyhe.
Előfordulás: áprilistól szeptemberig (de főként május – júniusban), füves helyeken, útszéleken, lomb-, ritkán fenyőerdőben, egyesével vagy kisebb csoportokban, Magyarországon nem gyakori.
Étkezési érték: kalapja ehető, de nincs különösebb étkezési jelentősége.
Hasonló fajok: rozsdásszárú fülőke, a sárgáslemezű fülőke (Gymnopus ocior) kalapja sötétebb, vörösbarnás, ritkán feketésvörös, lomberdőben nő, hazánkban ritka, nem ehető faj.
Vöröstönkű fülőke
Megjelenése
A vöröstönkű fülőke kalapja 1,5-3 cm széles, alakja eleinte domború, de hamar széles domborúan, laposan kiterül. Széle szabálytalan, sokszor felhajló, bordázott. Felszíne sima. Higrofán (nedvesen sötétebb); színe nedvesen okkerbarna vagy okkeres húsbarna, széle áttetszően bordázott a kalap feléig; szárazon krémszínű. Lomberdőkben él, korhadó törzseken, ágakon, faanyagon él, többnyire csoportosan. Szeptembertől októberig terem.
Húsa vékony, vizenyős, színe fehéres, világosbarnás. Szaga gomba- vagy fűszerű, néha rothadó káposztára emlékeztet; íze enyhe, de fűhöz vagy frissen fűrészelt fához is hasonlították.
Lemezei: Viszonylag ritkás lemezei felkanyarodók. Színük fehéres krémszín.
Tönkje: 3-6 cm magas és 0,2-0,4 cm vastag. Alakja karcsú, hengeres. Felszíne sima. Színe vörösbarna vagy sárgásbarna, a töve felé sötét vörösbarna, a csúcsa világosabb. Csoportosan több tönk töve összenőhet.
Spórapora: fehér. Spórája 5,8-7,4 x 3,2-4,4 µm-es.
Forrás: - Miskolci Gombász Egyesület - https://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon /d/gombak/61.HTM - https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6st%C3%B6nk%C5%B1_ f%C3%BCl%C5%91ke
