A pókhálósgombák (Cortinarius) a bazídiumos gombák közé tartozó pókhálósgombafélék családjának egyik nemzetsége (genusa). Mintegy 3180 fajával a kalaposgombák egyik legnagyobb nemzetsége. Fajai az egész világon elterjedtek. Közös jellemvonásuk, hogy a fiatal példányok kalapjának széle és tönkje között pókhálószerű fonalakból álló részleges burok, kortina (cortina latinul függöny) húzódik. Mire a termőtest kifejlődik, a kortina többnyire eltűnik, esetleg csak maradványai láthatók a kalap peremén és a tönkön. A nemzetség minden tagjának rozsdabarna a spórapora. Egyes fajok súlyos, akár halálos kimenetelű mérgezést okozhatnak, ezért – bár vannak a nemzetségen belül ehető fajok is – fogyasztásuk nem ajánlott.
Jellegzetességek
A pókhálószerű kortina, amelyről a nemzetség magyar és tudományos nevét is kapta, a kifejlett gombák többségénél nyomtalanul eltűnik. Jellemző a spórapor is, amely szinte mindig rozsdabarna vagy barnásvörös. Nemzetségszinten viszonylag könnyű felismerni, de az egymáshoz igen hasonló és nagyszámú fajok között különbséget tenni esetenként a szakértőnek is kihívást jelenthet. Minden ide tartozó faj a növények gyökereivel mikorrhizát képez.
Viszonylag gyakoriak körükben az élénk színek, egyes fajokat (pl. vérvörös pókhálósgomba) régebben festékanyagként hasznosítottak.
Méreganyagok
Számos pókhálósgombafaj vesekárosító méreganyagot, orellanint tartalmaz. A mérgezés egyes esetekben (pl. mérges pókhálósgomba, csúcsos pókhálósgomba) halálos is lehet. Mivel könnyen összetéveszthetők más fajokkal, általánosságban elmondható, hogy a genus egyik faját sem ajánlott elfogyasztani (a kevés kivételhez tartozik a gyűrűs ráncosgomba és az óriás pókhálósgomba). A lilás árnyalatú fajokat az ehető lila pereszkével is össze lehet téveszteni.
Az orellanin laboratóriumi kimutatása egyszerű, mert fluoreszkál. A méreganyagot legalább 34 fajból kimutatták már.
