A XIX. század második felében a hirtelen megnövekedett liszt és malomtermékek iránti igényeknek a hagyományos egy tömbből faragott malomkő már nem felelt meg.
A „francia malomkő" A „francia malomkő" (szemben az egy darabból faragott, hagyományos malomkővel) több darabból készült. Egy kör alakúra formált kőre azonos keménységű kövekből faragott elemeket cementáltak, ezekből képezve ki az őrlőfelületet. Ezek jobb minőségűek voltak, mint az egy kőből faragott malomkövek, amint a Vasárnapi Újság írta 1861-ben: „Ezen kövek, anyagjukat t. i. tiszta kovarcz vagy kovakő képezvén, mely az angol aczélnál csak kevéssel lágyabb, azonkívül rovátkosan levén élitve, a gabonát tisztán kivetkeztetik burokja vagyis korpájábul, s azt második felöntésre vastagra, aztán mindig véknyabbra szeldelvén fel, a lisztet el nem mázolják, el nem égetik soha! Azonkívül az ily kő csak 15-20 év közben járja le magát, minthogy egy-egy hét közben csak egyszer szükségei vágást, s a vágás után is nem morzsolódik a lisztbe; és eszerint az, kerüljön bár két-három annyiba mint a közönséges kő, nemcsak véghetétlen jobb, hanem aránylag olcsóbb is annál, ezért ilyen malomkő ... nélkül egy őrlőgépezet sem érdemli a »műmalom« nevet.
A magyarországi francia malomköveket gyártó üzemek megalapítása összefüggött a sebesen forgó kövekkel őrlő, a vízi-, szél- és szárazmalmoknál hatékonyabban működő gőzmalmok számának a XIX. század közepén bekövetkezett növekedésével: „A gőzmalmoknak kemény kőzetből készült és a sebesebb forgás ellenére is erősen kopásálló, hosszabb élettartamú kövekre volt szükségük. Erre a célra az Európában egyeduralkodó, a franciaországi La Fertéből származó malomkövek feleltek meg, melyeket igen kemény, sok Si02-t tartalmazó (elkvarcosodott), több azonos minőségű kőzetdarabból készítettek." E köveket eredetileg La Ferté sous Jouarre-ban készítették, de az irántuk világviszonylatban megnyilvánult nagy keresletnek ez a bánya nem volt képes megfelelni.
A „francia malomkő”-vek gyártásának megindulása Fonyban
Rájner Károlynak és Benczúr Józsefnek, a nagysárosi „műmalom” részvényeseinek két társa 1855-ben Nyugat-Európába utazott a „műmalmok” őrlőberendezéseinek tanulmányozása céljából. Utazásukról gazdag tapasztalatokkal hazatérve megbízták Hazslinszky Frigyes eperjesi tanárt és geológust, hogy Magyarországon is keressen olyan kőzetet, mint amilyenekből a franciaországi malomkövek készültek. Hazslinszky bejárta az Eperjes-Tokaji-hegységet és hamarosan kiváló minőségű kőzetet (kvarcitot) talált Fony község határában, „Breczenheim herczegnő jószágán”. Rájner Károly és Benczúr József (néhány más vállalkozóval társulva) 1858 tavaszán rakatták össze Pesten az első magyarországi „francia malomkö”-vet, amelyet a Haggenmacker-féle malomban próbáltak ki. Mivel a próba sikerrel járt, még ugyanabban az évben megalapították Fonyon az első magyarországi „francia malomkő” gyárat .
Az üzemet a „Kelepcse szőlő alján” építtették fel, amelynek közelében a kvarcit mintegy 10 holdnyi területen volt megtalálható.
Fonyon az 1860-as évek elején 30 „helybeli ügyes magyar ember" dolgozott egy francia „művezető mester" irányításával. Akkor már 40 magyarországi és külföldi (pl. ogyesszai) malomban őröltek főnyi kövekkel.
A fonyi üzemet „egy műmalmi vállalkozó társulat” az 1860-as évek közepén Miskolcra telepítette át, ezzel „megrekedt” az iparifejlődés a településünkön
Forrás: Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
