Fonyban
Burjánzó hegyoldal
Gazos temető, kidőlt
Fejfák, régvolt szeretők
Szelíd dombok, magas hegyek
Otthonra itt köztetek lelek.
Gyöngyvirágok ezüst csengettyűje
Vad lelkemnek illatos Őrzője
Ifjúságom fényes délibábja
Itt maradt e Zempléni tájba’
S minden kristályban felragyog
Mit kimosnak tavasszal
Áradó patakok visznek
Folyókon, tengereken
Be az Óceánba, ahol
Összegyűlnek mind a háborgó
Vizek, s kagylóban selyemfényű
Gyöngyöt szűrnek
A Gergely-hegyi kvarcból.
Fony, 2010. novemver 29.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/59248