Fonyban

Fazekas Mari

Fonyban

Burjánzó hegyoldal
Gazos temető, kidőlt
Fejfák, régvolt szeretők
Szelíd dombok, magas hegyek
Otthonra itt köztetek lelek.

Gyöngyvirágok ezüst csengettyűje
Vad lelkemnek illatos Őrzője
Ifjúságom fényes délibábja
Itt maradt e Zempléni tájba’

S minden kristályban felragyog
Mit kimosnak tavasszal
Áradó patakok visznek
Folyókon, tengereken

Be az Óceánba, ahol
Összegyűlnek mind a háborgó
Vizek, s kagylóban selyemfényű
Gyöngyöt szűrnek
A Gergely-hegyi kvarcból.

Fony, 2010. novemver 29.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/59248

Kategória: Rólunk | A közvetlen link.